Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • Toll (törölt): Szegeny Miki, le lett homarozva, pedig olyan regen elt hogy ki is emlekezhet mar arra... Mindegy i... (2011.09.22. 10:04) Michelangelo rajzai
  • Toll (törölt): Nu? (2011.09.20. 15:39) William Kentridge
  • 100leg: @Toll: Örülök hogy ezt írod! Mármint a melókra:) Metszetekre igény? Hát néha, de azért árral szemb... (2011.06.16. 11:31) Pablo Picasso
  • Toll (törölt): Hello! Nagyon jo kepeket csinalsz, irto tehetseges vagy! Meg is lepett hogy nem a Kepzon vegeztel.... (2011.06.16. 09:44) Pablo Picasso
  • 100leg: megvan. (2011.06.14. 22:03) Pablo Picasso
  • Utolsó 20

William Kentridge

100leg 2011.06.14. 21:50

Az előző bejegyzés az egyes fázisok szimultán egymásra nyomásáról szólt, most következzen egy olyan grafikus aki a folyamatosan alakított rajzaiból csinál animációs filmeket. Kentridge szén vagy pittrajzait folyamatosan fejleszti, visszaradírozza, alakítja, és közben végig fotóz, majd a végén kisfilmet vág össze az egészből. Nekem ez a fajta animáció nem volt túl szimpatikus eddig, de rájöttem hogy egyrészt az volt ezekkel a bajom hogy darabosak, és csak egy kép felépülését látjuk rajta legtöbbször, nem pedig egy történetet, de azért lehet ezt nagyon jól is csinálni, legalábbis a dél-afrikai művész példája ezt mutatja. Munkái erős szociális érzékenységről tanúskodnak, de természetesen nem didaktikus módon, hanem okosan teret hagyva az egyéni értelmezésnek, ráadásul a közelítése a témákhoz elég egyedi - lásd a szétfolydogáló emberről készült munkát.

Az Albertinában szimultán volt a kiállítása Picassoval Five Themes címen, mentek a filmek úgy hogy minden falra másik mozit vetítettek, de volt hengerfelületen összeálló animáció is, a falakon pedig többségben egyedi grafikák amik a folyamatból származnak néhány sokszorosító melóval kiegészítve. A rajzok is jók, a filmek is jók, az objektek is jók, meg minden jó: ajánlom figyelmükbe.

1 komment

Pablo Picasso

100leg 2011.05.23. 11:20

A metszetben az a buli többek közt, hogy az ember ugye kifaragja egyszer, aztán lenyomtatja n-szer. Legalábbis én ezért szeretem nagyon: ha elmegy egy, akkor is marad nekem. Közben kísérletezek színekkel, alányomással, papírokkal, mert ugye a klisé megvan, lehet vele játszani. Persze aki igazán elvetemült, az úgy farag, hogy csak egyszer lehet lenyomtatni, és a kész klisé már nem jó semmire.
Mi van?

De bizony hogy így van. Picasso ugyanis úgy dolgozott, hogy faragott egy kicsit, és lenyomtatta a papírra. Aztán faragott még egy kicsit, és más színnel felhúzva rányomtatta az előző lapra ugyanazt. És újra, és újra. Eleinte csak 4 színig nyomta ezt, aztán persze 12 színes melót is csinált, és természetesen az utolsó fázison csak a legutolsó szín kliséje látható, tehát többé nem reprodukálható a dolog. Na ezért volt ő nagy arc a grafikában (is).

A témáról amúgy jópáran értekeztek már, a melókkal meg tele van a web. Sajnos a fényképek ilyenkor a legroszabbak, mert ezeket eredetiben lenne jó nézegetni, mert ott látszanak az átfedések, meg úgy egyátalán a folyamat. Azt viszont biztosan tudom hogy a barcelonai múzeum előtt olyan sorban álltak a belépőjegyre várók, hogy a bejáratnál gyújtottam rá, és még nem értem a sor végére, amikorra elszívtam a cigit. Úgyhogy itt van pár kép, meg mondjuk itt, és hamarosan megjelenik egy alapos könyv is kifejezetten erről a témáról, de majd csak júliusban. Addig meg itt egy online változat pihenésképpen.

6 komment

Marcel Ruijters

100leg 2011.05.17. 16:31

Na ezzel a bejegyzéssel igazából elkéstem, mert most lett vége a Kossuth klubban a holland grafikus kiállításának, de mindenképpen szeretnék megemlékezni a munkásságáról. A Nyitott Műhely kiadásában jelent meg a Inferno című munkája, ami egy véletlen vásárlás útján került hozzám, és elég sokáig forgattam.

Ruijters képregény-rajzolóként ismert névnek számít, volt már díszvendég a hazai fesztiválon is. Mostani munkája jól vegyíti a középkori  miniatúrakészítők rajzi stílusát a képregény szerkezeti elemeivel. Hangulatában, a figurák felépítésében Bosch és Brueghel kedvenc szörnyei köszönnek vissza: a művészről tudható hogy sokat foglalkozott bestiáriumok, Tarot-kártyák, kódexek tanulmányozásával, illetve rajzolt is néhányat. Az Infernoban fekete-fehér rajzok vannak, de nagyon egységesen fedett, éles minden vonal, rajzi modora nagyon erősen idézi a metszetek hangulatát: én konkrétan azt hittem hogy linóból vagy fából van kimetszve minden tábla, viszont ez a lapok sokasága miatt hihetetlen melónak tűnt. Több helyen használ viszont olyan szerkezetet, mint amikor párhuzamosan metszett vonalakat vágunk át keresztbe egy vékony metszőkéssel: az így keletkező vonal töredékek élességét nehéz máshogy gyorsan reprodukálni, szoval okozott nekem némi fejtörést a technika megfejtése. Úgyhogy kénytelen voltam rákérdezni: egy mailváltás után kiderült hogy fényes papírra készülő tusrajzokról van szó, amiket ha jól értem sniccerrel kapar vissza papírfelületről, így éri el a linószerű hatást.A tinta megül a felületen, nem szívódik be a papírba, így száradás után lehet még vele dolgozni. Príma.

Nagyon egységes, nagyon korrekt munka az egész, én soha még ilyen színvonalú képregényt nem láttam, és nem azért mert mások nincsenek olyan jól megrajzolva, hanem mert egy teljesen új színfolt grafikailag amit Ruijters művel. Csak ajánlani tudom.

 

Szólj hozzá!

Michelangelo rajzai

100leg 2010.11.23. 14:45

Orangeways 5000, plusz tizenöt euro a belépő: ennyiért lazán megéri kiugrani Wiennába grafikákat nézegetni, pláne ilyen húzónevekre mint Michelangelo meg Picasso. Az Albertinában látható tárlatra viszont nemcsak bejutni nehéz, hanem a teremben is keményen kell könyökölni azért hogy megnézzen az ember pár rajzot közelről: valami irgalmatlan nagy tömeg van, háromnegyed óra sorbanállás simán kalkulálható a főbejárattól a ruhatáron át a belépő megvásárlásáig. Pedig szerintem nem erre gondoltak a népek amikor Michelangelo tárlatra indultak: lesárgult lapokon tanulmányrajzok, illetve tanulmány-töredékek láthatóak, és a látogatóknak úgy láttam nagyon erősen kell koncentrálniuk hogy magukra erőltessék a komoly műélvező ábrázatot. Pedig a szervezők mindent megtettek: hoztak egy gipsz másolat Mózest, kortársaktól festményeket, bérlehető magnón idegenvezetőt, de ugye ezek akkor is csak rajzok.

Ebből kifolyólag a kiállítás baromi jó. Az Albertina meg ugye grafikai múzeum, tehát ha Michelangelo, akkor rajzok. Több mint 100 rajz, mindenhonnan elkéregetve, jól tálalva, pénz belerakva, király. Több meglepetés is ért, az egyik hogy a munkák nagyon jó állapotban vannak. A másik, hogy nem is volt olyan könnyű keze ennek az embernek: minden halál pontosan és értelmesen van megrajzolva, de nincs olyan játékos vonalvezetés, csapongó rajzolás mint a kortársaknál, hanem totál tudatosság, még a jegyzetfüzetben is. A harmadik meglepetés meg az, hogy én váltig állítottam hogy a reneszánszban szerették a változatos eszközhasználatot, és ezeket keverték is a vázlatokon, a valóság azonban az hogy szinte minden kép egyféle eszközzel (vöröskréta, szén) készült, esetleg egy kis fedő fehérrel van kombinálva.

Nagyon erős, lendületes minden, megüti az embert a lapok energiája. Mondjuk az szerintem vicces hogy a nők is férfinak vannak lerajzolva, csak két félgömb van a mellkasukra pattintva: látszik hogy a művész az izmos férfitestekben jobban el tudott merülni, és ugye nem csak képletesen értve. A kijutás csak a múzeumshopon keresztül lehetséges, van nagy könyv, bögre, meg minden, karácsonyra küldjenek nekem egy puzzle-t.

 

1 komment

Linocutboy's world

100leg 2010.06.28. 11:29

Mostanában a hasonló blogokat keresem, és nem is kell sokáig kutatni, mert hatcsillió megszállott van a témában, ami elbizonytalanodott pillanataimban mindig örömmel tölt el.  Londonban például aktív a linó-ipar, iszonyú népszerű a téma, csomóan blogolnak is, és rengeteget metszenek, mert metszeni jó. Itt van például Linocutboy, aki hatalmas mázlista mert: ügyes keze, penge műhelye, és egy jól működő magasnyomó prése van, ráadásul okosan belefolyt a könyborító tervezésbe, és egészen kitűnő fedlapokat készít. Szeret mesélni, leírja a többdúcos nyomtatás általa alkalmazott fortélyait, eljárkál a rendezvényekre, sőt van olyan linocut workshop amit ő is szervez, szoval ott van a témában. Szépen végigviszi a rajzolástól a kész könyvborítóig a tervezés egész menetét, tetszik ahogy manufaktúra jelleggel dolgozik. Pár lapja azért elég tündibündi, például az a dínó a női táskával a kezében egy nagyon gyenge téma szerintem, de technikailag abszolut rendben van ez is. Legalább tudok szidni is valamit.

A lapnak főleg az fog örülni aki szereti a színes sok klisés metszeteket, mert ezek vannak túlsúlyban, de bemutatásra kerül egy csomó kortárs linómetsző, karcoló, hálistennek tele van a blog linkekkel, lehet úszkálni a lapok közt.
Kaja utánra tessék tartogatni.

Szólj hozzá!

spaightwoodgalleries.com

100leg 2009.08.27. 16:46

Pont egy ilyet akarok itthonra, mindegy is hogy magán vagy állami: egy jó nagy galéria ahol csak grafika van. Mondjuk első emelet németalföld, második reneszánsz, harmadik-negyedik barokk, és a felső három szint huszadik század, a földszint meg csak magyar. Na én itt lennék gondnok.

Hosszas fejtegetés lenne elmesélni hogy egy a buszon hallott félmondatból néhány óra netezés után hogyan sikerült rátalálnom erre a vanderful oldalra, a lényeg hogy megvan. Ebben a 2004-ben alapított angol galériában közel 10000 grafika közül lehet szemezgetni, természetesen a művek javát nagy nevek (Chagall, Kokoschka, Míró) adják. Fene tudja miért, de Angliában ezek szerint megél egy galéria ami csak grafikai lapokkal kereskedik, itthon ez bajosabb lenne: nincs a grafikának elég komoly elismertsége, gyűjtői tábora, na és persze ára. 

De nem is erről akartam írni, hanem arról hogy mennyire jó ez a lap, tele képekkel, hivatkozásokkal, híres emberek híres litográfiáival, minimum három munkanap átnézni a tartalmát. A tudatlanok, mint én, például rácsodálkozhatnak, hogy hogy a francba nem tudtam hogy a Kokoschka ilyen marha jó litókat csinált, de ezt nem árulom el senkinek. Ha egyszer milliomos leszek, nyitok egy ilyet a körúton az import ruha mellett, és nem adok el belőle semmit.

Szólj hozzá!

Portik Sándor

100leg 2009.08.13. 14:19

Színes linó, tájkép. Azt nem mondom hogy a kedvenc műfajom, mégis rácsodálkozok néha, hogy mit ki lehet hozni ebből. Ha ilyeneket nézek, nekem általában csak a respekt érzés szokott meglenni, hogy istenem, mekkora macera összenyomkodni 5 dúcról egy képet, és mégis megcsinálta. Úgyhogy vigaszágon marad a technika megfigyelése, ha már a téma nem tetszik ugye. Nehéz ilyenkor ítélni: hiába dolgozik valaki lelkiismeretesen és a legjobb alapanyagokból egy lecsón, ha én azt a büdös életben tudnám megenni. Portik munkáiról első látásra nekem azok a lézer-falusi tájképek jutottak eszembe, és majdnem be is zártam az oldalt, aztán elnézegettem a részleteket, és rájöttem hogy ez az ember azt metsz ki, amit csak akar. Bármilyen felületet meg tud oldani, bármit képes halál pontosan kifaragni. Kár hogy ilyen kicsik a képek, mert nagyban lefigyelgetném a részleteket: azért ezt az erdőrészletet nézegetve az látszik hogy nem az elején van a szakmának. Félelmetes húzása van a képnek, és nagyon okosan van színre bontva: a háttérben áttűnő napsugarak érzékeltetése igazi szakmai bravúr. A színek néhol édeskések, a témák néha unalmasak, mégis valamiért tetszik nekem amit ez az ember művel. Szoval ha lesz egyszer egy Portikom, kirakom a falra az tuti.

1 komment

Gerard Gaudaen

100leg 2009.04.14. 12:46

Körülbelül 8 éve vásároltam egy képeslapot a központi antikváriumban, Happy new year felirattal, és egy iszonyú jó nyomattal: akkor találkoztam először Gerard Gaudaen nevével. Annyit nézegettem, hogy végül fel is tetoválódott rám ez a kis metszet, azóta is örömmel nézegetem. Egy évvel később a Kisgrafika újságban fedeztem fel ex libriseit: annyira egyedi stílusa van a művésznek hogy nem nehéz kiszúrni a munkáit: rendkívül aprólékos, a tónuskülönbségeket fametszetben briliánsan érzékeltető, pontos és helyesen ábrázolt alakokkal dolgozó grafikust ismerhetünk meg.

Mint kiderült baráti kapcsolatot ápol több magyar gyűjtővel, kisgrafikái féltett darabok. Munkái, ex librisei számtalan helyen megtalálhatóak a weben, rendkívül népszerű grafikus: hazájában elérte a legmagasabb művészeti elismeréseket, a belga Királyi Művészeti Egyetem Professzora, később igazgatója, munkásságát külföldön is jegyzik. Emberi minőségéről is elismerően írnak a gyűjtők, ismerősök, olyan őszinte, egyszerű alkotónak mutatják be akinek fontos a barátság, akivel öröm jóban lenni. 

Kár hogy mindez csak múlt idő: 6 éve elhunyt sajnos a kitűnő grafikusművész, emlékét számtalan névre szóló ex librisen őrzik a gyűjtők. Még szerencse hogy néha rákeresek a nevére, mert így derült ki hogy éppen egy kiállítása látható Balatonlellén június 13.-ig.

Szólj hozzá!

Albrecht Dürer

100leg 2009.03.20. 20:57

Kezdek ellustulni, pedig semmi okom rá, ráadásul felvettek a rézkarc pont lap pont hura, úgyhogy mostmár igazán szolgáltatnom kell az információkat: jöjjön egy nagy klasszik, személyes kedvencem, kedvenc városomban: Dürer és kora - kiállítás az egri Nagy Zsinagógában.

Dürer dömping van: a Diadalmeneten voltam a Szépművészetiben, illetve a Fametszet aranykora tárlaton láttam a németalföldi krémet, és ha jól sejtem ez a kiállítás volt látható Szolnokon is, ami nagyon szép volt,. Ajánlom mindenkinek, főleg a helyszín miatt: szép az a zsinagóga, óriási tér, és gondolom nagyon passzol egy 538 éve született klasszis munkáihoz. Amúgy mit mondjak Dürerről? Úgyis tud mindenki mindent, 1 050 000 találat jön elő ha a nevét beüti az ember: itt például egész jó minőségben lehet a képeket nézegetni, de bármely random boltban van legalább kétféle albuma. Legjobb amúgy a nagyméretű reprint mappákat nézegetni: itt jól látszanak a részletek, és el lehet merengeni azon a fantasztikus vonalstruktúrán ami miatt a fametszet megújítójának tartják.

Szerintem nem ezek a legjobb munkái egyébként, az apokalipszisra jobbat tudott álmodni, mint Miksa császárnak, de hát a pénz nagy úr ugye, én nem vetem rá az első követ az tuti.

Szólj hozzá!

Orosz István

100leg 2009.03.04. 21:59

Kiállításmegnyitóra járni jó, mert lehet lökdösődni a szendvicsért, van bor, szól a zene, meg vannak ismerősök. Kiállításmegnyitóra járni rossz, mert baromi unalmasak a beszédek, sokat kell várni, meg tolakodni kell a képekért, ráadásul az emberek elterelik a figyelmet a látványról. A csúcs azonban mégis maga a beszéd, ilyenkor mindenki nagyon összeszedi magát, szépeket ír, sokat radíroz, elmondja a tükörbe, aztán meg élesben ilyesmik jönnek ki a szájából hogy: "a képeket belülről domborítja a mélység(!!!), mint az anyja hasát a gyermek". Csuhajla.

Az egyik legismertebb magyar grafikusra ha más nem az ominózus Továrisi Konyec című rendszerváltás korabeli plakát miatt majdnem mindenki emlékszik, aki meg nem az ismeri a többit,  vagy a metszeteit, aki azt se, az  látta a filmjeit, sőt nekem például mind a három tetszett. Pompás éve van az Orosz Istvánnak: kiadták két könyvét, és egy sok lapból álló, nagyon tisztességes kiállítássorozatot tart, aktuálisan Pesterzsébeten, meg Ausztráliában ha jól olvasom a honlapon, az se lehet rossz. Ott folytatja amúgy, ahol Escher abbahagyta, realisztikusan megoldott klasszikus témájú képek, amik valamilyen vizuális csavart tartalmaznak. Optikai trükkök, mint a kép a képben, vagy tér-kicsavarás, a legjobb meg szerintem az, ahol a vízszintes kép közepére állított tükrös hengerben áll össze egy plusz látvány. Elhangzott egy ilyen mondat amúgy hogy a képek pont annyit mondanak, amennyit ábrázolnak, ezt én is aláírom.

Borzasztó respektje van az embernek, sokan voltak, szeretik. Tanít, filmez, ír, tagja mindennek, megnyert mindent, és valami baromi jól tartja magát 58 évesen, negyven körül saccoltuk, de nem. Jó a kiállítás, van benne ötlet, és sok anyag van: rendkívül igényes a nyomatok tálalása, de gondolom ebben a kaliberben ez elvárható. Van egy tükrös-labirintus rész ahol kisebb metszetek vannak, szerintem az is óriási ötlet. Szép és igényes, talán ez a legjobb az egészben, a kiállításmeghívótól kezdve a merített papírokon át a könyvig minden precíz és tiszta, pont olyan, mint amilyet egy grafikus szeret.

Feltétlenülazonnalmindenképpen tessenek rá elmenni.

Szólj hozzá!

Jose Guadalupe Posada

100leg 2009.02.22. 18:32

Tudom hogy szerepelt már itt egy link, ami igazából a Designpumpa oldalára mutat, mert hogy csomagolást is készítettek a mexikói művész munkáiból, de egy percre még visszatérnék rá, mert figyelemreméltó metszeteket készített Jose Guadalupe Posada. Jó lenne néha csak pár pillanatra viszzaforgatni az idő kerekét, például 2003. július 11-re, mert akkor nyílt a Centrális Galériában egy kiállítása 100 grafikából, na azt például aki látta, az örülhet nagyon. Indításnak itt egy Wiki-oldal, életrajz+képek, amiből kiderül hogy Mexikóban élt, sokat illusztrált, de a siker igazán csak nem érte utól. Ha jól értem ő Mexikó Kondor Bélája, munkáinak van egy társadalomkritikus éle, politikai karikatúrákat is készített, emiatt akadtak problémái. Én helyenként drámainak, helyenként pedig kifejezetten viccesnek találom a metszeteit, rendkívül jól váltogatja az egyes felületeket, kihasználja a fa erezeteit, profin bánik az anyagokkal. Itt is van pár kép, ez meg egy könyv róla, ezen a linken pedig egy komolyabb gyűjteményt lehet bogozni. Úgyis divat a halálfej, tessenek nézelődni.

Szólj hozzá!

Oleg Denisenko

100leg 2009.02.17. 10:59

Azért jó elmenni Miskolcra, mert ott vehet az ember kétszáz forintért kisgrafika-könyveket, és abban ilyeneket lehet találni mint ez a Denisenko. Annyira szépen lefordította az egyik oldalt a Google, hogy muszály bekopiznom, olyan mint egy kis költemény: "A nyomtatott etchings ukrán művész, Oleg Denisenko, örömére a képzelet, hogy fantasztikus témák és összetett, bonyolult részleteket. Finomságának a sorban, és a gazdag képanyag tükrözik a nagyon erős és aktív nyomtatott hagyománya a Kelet-Európában és Oroszországban."

A lényeg amúgy bennevan: egy ukrán művészhez van szerencsénk, 61-ben született, az ukrán képzőre járt, és olyan jól karcol, hogy külön felhívják a figyelmet ahol csak képei vannak belinkelve, hogy jogvédettek. Szétnyerte magát mindenhol az Usától Japánig mindenféle díjakkal, abszolut jogosan. Én körülbelül Kolombusz hajóján érzem magam amikor a képeit nézegetem. Nem tudom miért madárfetisiszta az ember, de egy csomó figurára madárcsőr van rákötve. Egy olyan egyedi nyelvet visz egyébként, hogy a könyvből is világít hogy mennyire egységes, mennyire profi, isszonyat komoly rajztudással megoldott magas és mélynyomások vannak itt kérem. Nem unatkozott sokat: nem számoltam meg, de van vagy negyven kép a lapján, és egyik sincs különösebben összecsapva, sőt.

Kisplasztikákat is készít, meglepő módon azok is baromi jók, nekem a kedvencem ahol Dürer rinocérosza gurul kerekeken. A festmények meg az orosz ikonok világában kalandoznak, és nagyon kedélyesek,  igazi spanyol gyarmatosító feje van a figurák felének, a többinek meg orosz pátriárka a karaktere. Magyarul nincs Denisenkoról semmi, viszont az emlegetett Kisgrafika 2006-ban bennevan, gondolom szorgosan küldögeti ide is a nyomatait csoportos tárlatokra, ha már itt van a szomszédban, egyszer igazán kiállíthatna nálunk is egy nagyot.

Szólj hozzá!

Rékassy Csaba

100leg 2009.02.04. 19:34

Érthetetlen hogy miért nincs ennek az embernek egy gyűjtő honlapja, ha én leszek egyszer a kulturális miniszter, azonnal csináltatok egyet. Addig is összeszedek pár dolgot az információéhes tömegeknek, akik sok álmatlan éjszakát töltöttek el eddig, hogy kicsoda és mit csinál ez a Rékassy Csaba.

Olvassuk el a hivatalosat az Artportálon, abból kiderült, hogy rajzolt-rézmetszett-karcolt egy csomót, meg megnyert mindent amit lehet, mondjuk párszor a Miskolci Grafikai Biennálét, érdemes és kiválló művész, satöbbi. Aztán jöhetnek a képek, kezdjük mondjuk a miskolciakkal, egyszer, kétszer. Kár hogy se cím, se méret, de örüljünk hogy van. Ezeken már kapásból látható, hogy rendkívül virtuóz réz- és linómetszővel van dolgunk. A témákról Brueghel stílusa ugrik be, tele van minden valószínűtlen helyzetekkel, figurákkal, és rendkívül részletgazdag az egész. Ehhez jönnek a századfordulón népszerű precíz városképek, sokszereplős történések. Mindennek van egy különleges hangulata, atmoszférája, ami engem abszolut lebilincsel. Nem akarom elemezni, megtették sokan, a neten el lehet olvasni róla a tutit.

Nekem már van saját Rékassym, sőt egy cimborám a hátára is feltetováltatott egyet, de aki akar sajátot az vehet, akár a Vaterán is olcsón, sőt a Protokoll Galériában drágán, itt pár képet meg lehet nézni mellesleg. Aki meg már haladó, az vegye meg ezt a 15 lapos rézmetszet sorozatot, és sikoltozzon otthon hogy neki mennyire jó , mert tényleg az, vagy vegye meg ezt a bélyeget, antikolt ezüst keretben. Én inkább megvárom a könyvet, hátha lesz.

Zárásképpen említem hogy van egyébként egy Rékassy Eszter is, aki a művész lánya, és más vonalon de ugyanilyen igényes grafikákat készít, amit szintén érdemes megnézegetni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

U.I.: http://www.rekassy.hu/index.html, köszi Géza!!!!!!!!!

3 komment

Bakos András

100leg 2009.02.03. 13:41

Mára itt egy kis nyugalom: ez a Bakos András egy tök jó linómetsző. Még azt is elnézem neki hogy a lapján főleg tájképek vannak, amikért én egyébként nem rajongok. Se a csendéletekért, se a portrékért, mert szerintem linóban más néz ki jól. Viszont ahogyan a felületek meg vannak dolgozva, az anyagszerűség, maga a dinamika, na az szerintem pazar.

Nekem a Halászok meg A vihar jön be a legjobban. A halászokban a vonalvastagságok váltakozása, a fekete-fehér ritmus, meg az egész kompozíció szerintem nagyon ász. Még a halszagot is érzem, remélem nem belőlem jön. Birom az ilyen darabos grafikákat.

A vihar meg pont olyan metszet, amilyeneket én szeretek: olyan amit lehet jó sokáig nézegetni, tele van részletekkel, egybemosódással, és van egy sejtelmes hangulata. Kár hogy nem lehet belenagyítani, mert megnézegetném azt a vonatot szívesen közelről.

Egyébként áradozhatnék még: a Lovasok felületképzése szintén nagyon érdekes, az Akt teljesen beteg, egyébként meg a rajzok se rosszak, sőt, ha szeretném az akvarelleket akkor gondolom azok is tetszenének. Tíz percet mindenképpen megér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Jean-Pierre Velly

100leg 2009.01.30. 19:18

 Micsoda szerencse hogy ha beüti az ember kersôbe hogy eau forte, akkor kidob egy rakás franciát, akik tök jól karcolnak. Nem akarok károgni, de ráadásul a magyar mûvészeknél megszott freewebes-szuperigénytelen weblapok helyett nézhetünk profi oldalakat, amiket sok esetben rajongók dobtak össze gondolom szabadidejükben.

Itt van indításnak egy  Jean-Pierre Velly nevû ember, aki sajnos már meghalt, viszont amíg élt, addig nagyon.  Konkrétan 97 rézkarcán lehet bambulni munka helyett, és mivel zsúfolt, bonyolult dolgok is vannak benne, alul szét van szabdalva a kép, mert az ördög a részletekben lakik ugye. 

Ha azt mondom hogy halál profi az egész, akkor az kábé fedi a valóságot, sôt, annyira nagylelkûek a gallok, hogy még angol változata is van a lapnak, ami amúgy náluk nem feltétlenül jellemzô. Sôt, aki nagyon ráér elolvashatja mit ír róla egy hölgy rendkívül terjedelmesen. Kellemes szórakozást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Neil Moore

100leg 2009.01.30. 12:36

A mai szentírás egy Neil Moore nevű ember, aki Olaszországban alkot egészen kitűnő dolgokat. Fest-újságillusztrál-karcol-metsz, és egyiket sem csinálja rosszul. A festmények olyanok mintha Tiziano és Warhol összebarátkoztak volna valahol, és néhány féldeci után közösen kezdenének dolgozni. A karcok meg halálosak, nekem nagyon tetszik mindegyik, nem is tudok mit hozzáfűzni: gyengéim a részletgazdag, figurális karcok egyébként is, ráadásul ez az ember rajzolni is elég jól megtanult. Kellemesen vegyül a pop és a klasszik,  mitológia és szemét, plusz egy jó adag erotika. Így péntek magasságában igazi üde színfolt a híg fos tengerén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Kondor

100leg 2009.01.30. 01:08

Tessenek már elolvasni egy elmélkedést Erdély Miklóstól, hogy megismerhessék Kondor Bélát! Mert ezekből a közepes könyvekből meg webes dolgokból nem nagyon lehet róla megtudni semmit. Élt itt-ott, metszett ezt-azt, festett is, plusz képek. Homály az egész, ellentétben  azzal ami az én fejemben él, hogy milyen arc lehett Kondor, aki ezeket a karcokat megcsinálta.

Mondjuk amikor voltam a Kogartban az életmű kiállításon, akkor azért megsejtettem valamit Kondorból. Sűrítve nagyon egységes minden amit csinált, iszonyú precíz az egész. Amúgy azt vettem észre hogy emlegetni, szeretni, rá hivatkozni közhely, egy név akiről mindenki tudja hogy grafikus volt, és slussz. Ha megkérdeznek valakit hogy ki a kedvenc grafikusa, és azt mondja hogy Kondor Béla, akkor az azt jelenti, hogy fogalma sincs másokról. Plusz a nevéhez kapcsolódik valami kommunista felhang is, mert szerettek róla utcákat meg sulikat elnevezni. De nekem meg pont ő a csúcs.

Végigolvastam ezt a szöveget vagy tízszer. Eleve szerintem Erdély annyira jól, és személyesen ír, hogy teljesen plasztikus nekem minden és mindenki akit megemlít. Hogy nem nyáladzik, de süt belőle hogy neki mennyire fontos volt ez az ember. Természetesen pont azok a részek nincsennek kifejtve, amik a legfontosabbak, hogy mondjuk feljárt hozzá naponta évekig. És akkor ott mi volt? Na mindegy.

Szerintem izgalmas időszak lehetett ez, a háború előtti Budapest, de most kiderül hogy tényleg. Nagy nevek furcsa dolgai. Korszellem. Művészeti gondolkodás. Avantgard, performance. Olvassanak.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2 komment

Miskolc

100leg 2008.12.14. 12:23

Tudom hogy abszolút nem aktuális a téma, és a következőig is vagy ezret kell aludni, de muszáj megemlékeznem az idei Miskolci Grafikai Triennáléról, ami sokszorosító grafika kedvelőinek Mekkája. Huszonnegyedik alkalommal rendezték meg, gondolom a következő még nagyobb durranás lesz, a kerek évforduló miatt, de a mostani se volt semmi, pedig nem is jutottam el minden helyszínre.

Mondjuk én már korábban elválasztottam volna sokszorosító grafikai és digitális grafikai szekciókra az egészet, és picit bosszankodtam is a printek sokaságán, ami lassan megeszi a rendezvényt, de erről később még biztosan beszélni fogok. Örüljünk annak ami van, márpedig a végisétált a termeken, annak minden pólusa telítődött grafikával. Én nagyon jónak éreztem a külföldi kiállítókat, biztos ennek is megvan a maga oka.

Aki a  Képzőn nem látta a 100 kiállítást, az megnézhette, erős anyag jött össze, mondjuk az eredeti helyszín kicsit tágasabb volt. Egyébként a fiatal grafikusok munkái között voltak azok a képek, amik igazán ütöttek, az idősebb generáció folyamatos önismétlése picit untatott: nem rossz dolog ha valakinek sajátos stílusa van, de szerintem egy képet (pláne ha sokszorosítható) elég egyszer megfaragni.

Ezen a linken a közönségszavazásra bocsátott képeket lehet nézegetni, pocsék képszerkesztésben, viszont a rendezvényhez kapcsolódó könyv egészen minőségire sikerült, a lapterv, a nyomás és a képek egyaránt. (Szunyoghy András nevét ipszilon nélkül beszedni, és feldobni a honlapra is azért elég erős.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tessék nézelődni.

Szólj hozzá!

kezdjük egy kedvenccel

100leg 2008.12.14. 09:02

Az első bejegyzésben egy Samuel Casal nevű fiatalembert szeretnék a figyelmükbe ajánlani, akinek a lapját nagyjából két hetente végignézem, mert halálos.

A káromkodós ruhamárkán és néhány Cypress Hill refrénen kívül elég hiányos a spanyolom, így érdemi információt nem sokat tudok mondani a művészről, ahogy látom elég hosszú az award listája. De a lényeg úgysem a Bio menüpont alatt, hanem a Portfolio-Gravuras részben van: egy igazán friss, mexikói hangulatú anyag, jellemzően fa és linómetszetek. Hihetetlen jó rajzi humora van a srácnak, az mondjuk elég nyilvánvaló, ráadásul elég profi a digitális technikában is, a vektoros cuccok is rettentően szépen meg vannak dolgozva. A linók meg tényleg olyan latinosak, teleszórva old school tetováló motívumokkal, keresztény jelképekkel, és filmes mexikói fejekkel. Külön kellemes, ahogyan a metszeteket digitálisan utándolgozza, bővíti, bár én mindent inkább belefaragék a klisébe, de így is patent. Érdemes végignézni az ILUSTRAÇÕES meüpontot is.

 

 


És ha már mexikói hangulatú metszetek, akkor nézzék meg a designpumpán ezt a cikket, tetszeni fog.

 

Szólj hozzá!